Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsoltár

2008.04.24

Zsoltár 

én ember vagyok magyar és Európa
hiába szaggatták szét szilánkokra
hiába tiltjátok meg hogy szeressek
siratót kiáltok hogy belereszket
az ég s a föld kettéhasad a tányér
a vasárnapi asztalon - mindenki igazáért
jöttem és addig élek míg szabadon szerethetek
értem jönnek a havasok kékszemű tengerek
szemem helyén szilva szájam helyén szőlő 
amíg az igazság otthonunkban felnő
addig tanulunk járni amíg hazaérünk
velünk jár a gyermek aki meghalt értünk
aki nincs de élő mert akarjuk mert gyermek
nélküle nem lehet szeretni a szerelmet
nélküle hazátlan minden vár minden város
árva a falevél a lelkünk is sáros
érte támadunk fel minden hétfőn újra
övé az ég s a föld minden országútja
minden vizespohár a kezében koccan
minden boldog magzat rá gondol ha moccan
kezéből támad a szél szeméből hull az eső
lábnyomában virág világ árvája ő
a dagasztóteknő neki szül kenyeret
szemével szeressen az aki megszeret

/Hervay Gizella/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

saso63@gmail.com

(sasóadmin, 2008.04.28 08:52)

...az árvaság érzése is társ, ha kell..., ha nincs más...

zsiahtfenator@gmail.com

(PHAEDRA, 2008.04.27 09:24)

Hervay Gizella és Szilágyi Domokos a két "versben bújdosó",akik képesek megtölteni az emberi lelket gyönyörűséggel még akkor is ,ha nagyon sokszor az árvaság érzését hívták magukkal társnak.