Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazám

2008.03.15

Gyulai Pál: Hazám       


Sokszor valál már életedben
Veszendő, oh szegény hazám!
Tatár, török és német gyilkolt
S haldoklál fényes rabigán:
Mi lesz majd sorsod a jövőben?
Ki tudja azt; sötét titok;
De most, de most, ha rád tekintek,
Csak sírok és csak sirhatok.

 

 

Nem gyáva bú e könnyek anyja,
Haragom sirja azokat;
Beszélünk hangos, büszke szóval,
S hazánk még csak névben szabad.
Nem csüggedés e könnyek anyja,
Rajtok tettek villáma ég;
Versengünk puszta semmiségen,
S fölöttünk mind borúsb az ég.

 

Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus
Harsog körűlbe mindenütt,
S a vértől megszentelt mezőkre
Szabadság fényes napja süt.
Nekünk e hang tán síri dal lesz,
S a szent sugár tán búcsufény,
Véres felhőben elhunyó nap,
Halottak gyászos mezején.

 

Inkább halál, mint gyáva élet,
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Lesz legalább a történetben
Rólunk egy nagy emlékezet
Egy büszke nép élt meggyalázva,
De dicsőn halt, mint született.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re:

(s@soadmin, 2009.02.26 17:34)

András! Köszönöm pár szavad,teljességgel egyetértek veled. Én, egy meggyalázott büszke nép, dicső fia...

Köszöntet

(Sipos András, 2009.02.26 12:29)

Nagyon szép e vers,a sorok közti őszinte Magyarság felé tükrözödö szeretetet vélek felfedezni!