Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érdekességek Hévízről...

2011.02.17

Hévíz, a világ nyolcadik csodája

Így februárban, amikor a jég kezd a természetes tavainkon felolvadni, a jeges sportok helyett jó program egy - egy termálfürdő, vagy akár a Hévízi tó felkeresése egy pár órás tél végi regeneráló fürdőkúrára. A tó vize ilyenkor télen is 23 - 25 °C -os, és nagy élmény szállingózó hóesésben úszkálni, vagy csak lebegni pár percet a kicsapódó gőzből képződött párasapka alatt.

 

 

"Már az ókorban is áztatták magukat a hévízi gyógytóban, mely a világ legnagyobb biológiailag aktív, természetes termáltava. Magyarország legrégebbi és legismertebb gyógyfürdője a római korból származó emlékek szerint több mint 2000 éves múlttal büszkélkedhet.

A mai értelemben vett klasszikus hévízi kúra is több mint 200 éves múltra tekint vissza.

A 4,4 hektáros, 38 méter forrásmélységű tavat kén-, rádium- és ásványanyag tartalmú forrás táplálja, a tó vize a bőséges vízhozamnak köszönhetően - 85 órán belül teljesen kicserélődik. A tó vize egyenlő mértékben gazdag oldott és gáznemű anyagokban, egyesítve a szénsavas, a kénes, a kalciumos, magnéziumos, hidrogén - karbonátos és enyhén radioaktív gyógyvizek kedvező tulajdonságait. A Pannon tengerből származó gyógyvíz és gyógyiszap valamennyi reumatikus és mozgásszervi betegség kezelésére alkalmas.

(fotó: harmonet.hu)

A Hévízi tó alján 50-80 centiméter vastag iszapréteg van, mely 80 százalékban szervetlen, 20 százalékban szerves alkotóelemeket tartalmaz.

A szárazanyag több mint fele mész, de tartalmaz apró hegyes kristályú anyagokat is (amfibol), amelyek a bőrfelület igen finom ingerlésével szerepet játszanak a keringés javításában. Az iszapban található rádiumsóknak és a redukált kénvegyületeknek is köszönhető a fájdalomcsillapító és sejtműködést aktiváló hatás.

Ma már - természetvédelmi okokból - az iszapot nem közvetlenül a tóból nyerik, épített betonkádakba vezetik be a gyógyvizet és ezt feltöltik természetes tőzeggel, majd az így kapott iszapot használják gyógyászati célra.

Egészen a nyolcvanas évek végéig a tó kifolyó csatornáiban lerakódott iszapot közvetlenül termelték ki. Nyáron a vízben, télen csónakokban állva kilapátolták, majd a parton gúlákba rakták, ahol szikkadni hagyták. Ezután lovaskocsikkal vitték a 10x10 méteres betonozott kádakba, az iszapszárítóba. Amikor az iszap keményre száradt, a nagyjából diónyi szemcsék a darálókba kerültek. A szürke, lisztszerű őrleményt aztán innen szállították 40 - 50 kilogrammos zsákokban a világ számos országába."

(forrás: Dunántúli Napló 2011.02.16_Palásti Márta)

 

(fotó: termalfurdo.net)

 

"A tófenék sajátos, valójában egyedülálló lápos, iszapos anyagát, a tó iszapját a nép régen "hévízi korpának" nevezte el. A "hévízi korpa" igen előkelő helyet foglalt el a gyógyiszapok között, részben összetételénél, részben radioaktivitásánál fogva. A hévízi iszap voltaképpen átmenet a tőzegek és a vulkanikus forrásiszapok között, tehát un. kevert iszap. Sokan, akik még nem ismerik a Hévízi-tó sajátosságát, a vízben lebegő "korpát" meglátva arra gondolnak, hogy a víz nem lehet egészen tiszta. Ez tévedés. A "korpa" nem szenny a vízben, hanem a gyógyhatás egyik hordozója. A tó felszínén állandóan találhatók ilyen iszapfoszlányok, melyeknek szétmorzsolásakor gáz válik ki, az iszap pedig újra a mélybe


süllyed. A "korpa" szerkezetileg finom, könnyű, mint az elégetett fa hamuja. Hirtelen légnyomáscsökkenés idején sokszor a tó teljes felszínét elborítja ez az iszapfoszlány. Ilyenkor mondják, hogy "esőt jelez a tó".

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

margit.u 31

(szabó noel, 2016.05.01 18:14)

a világon alegrégebbi