Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balatoni múltidézés, egy kis történelem Fonyódról és a déli partról....

2011.05.28

...folytatva az előző bejegyzésemben elkezdett, a Balaton déli partján tett múltbéli utazást. Most Fonyód régmúltjából idéznék pár gondolatot, és néhány régi archív képeslapot (fotóim mellett).

A mai Fonyódot azt gondolom különösképpen nem kell bemutatni. Igencsak kellemes hangulatú település. Vasúti csomópont, remek kikötővel, hajóállomással, strandokkal és csodajó piaccal - vásárral. És még ezernyi jó Balatondologgal... Egy olyan déli parti település, amit egy - a közelben töltött balatoni nyaralás alatt érdemes párszor felkeresni.

 

A fonyódi elektronikus könyvtárban tett látogatásom során találtam rá erre a nagyon békebeli időből származó cikkre, Tihanyi Barna 112 évvel ezelőtti írására.

Balatonvidék, 1899.július 30.
Fonyód

Néhány rövid évvel ez előtt a címbeli név egészen mást jelentett, mint mostanság. Fonyód akkor egy senkitől sem emlegetett, szerény, füstös kis hegyközség volt s olyan szemérmesen húzódott meg ott az agyaghegy tetején, mint egy fecskefészek a nádas viskó eresze alatt.

Egyébről sem emlegették meg, mint a halászokról, akik akkoriban még vígan eresztették csónakjaikat a kék Balaton hol sima, hol hullámos vizére, hogy a „fiséreket” kielégíthetve maguknak is bizonyos jólétet teremtsenek. Azóta az idő nagyon megváltozott. A Balaton habjaiban sokkal kevesebb hal evickél, de annál több idegen ember. A szegény kis házak most is ott gubbasztanak a hegyoldalban, hanem most még szemérmesebben viselik magukat, mint az előtt. Ma már a Balatonra néző oldalon szebbnél-szebb, ízlésesebbnél ízlésesebb villák és nyaralók emelkednek és ékesen hirdetik, hogy van a magyarban vállalkozó szellem, csak legyen aki irányítsa, vezesse.

Szerencsére Fonyódon akadtak olyanok, kik felismerték a helynek istenadta szépségét s belátták, hogy vakációi pihenésre nemcsak a Balatonnak, hanem az országnak is kevés pontja olyan alkalmas, mint éppen ez. Az alapvetés nehéz munkája három derék úr nevéhez fűződik, kik megérdemlik, hogy nevük feledésbe ne menjen, mert olyan fürdőtelep keletkezett az ő nemes vállalkozásuk nyomán, mely sok tekintetben páratlanul áll egész hazánkban. Csorba Ferenc, Návai Szabó és Lipics urak mindenha tiszteletet érdemelnek azért. De nemcsak azért! mikor ők az első kapavágást megtették, azon az elhagyott hegytetőn, nemcsak Fonyódnak, hanem az egész tóvidéknek nagy szolgálatot tettek.

Ekkor kezdte észrevenni a Somogyság, milyen kincse van őneki ott a Balaton partján s ekkor jött kedvük a Petőfiként „boldog” pestieknek is, hogy nagyobb számmal ránduljanak el a magyar tenger bájos vidékére s azt a pénzt, amit e hónapban gyűjtöttek, ne a messze idegenben költsék el, hanem viszont szolgálat fejében a magyar föld népének is hasznot hajtsanak. És lám, a fürdőtelep ma egyike a balatonvidék legvirágzóbb helyeinek, minden lehető fénnyel és kényelemmel berendezve.

Ha az utas a Déli Vasút fonyódi állomásán kiszáll, rendkívül kedves és jó úton haladhat föl a hegytetőre, mindenütt az erdő hűvösében. Ez pedig nagy szó: mert tudnivaló, mennyire hátra vagyunk még mi magyarok abban, hogy utainkat árnyas fák szegjék be s mintegy csábítólag hívogatják a turistát tovább még tovább. Itt igazán vannak ilyen csábító, csalogató, hívogató utak.

Mikor Hozbor István uram vendéglőjét elkerülöd, akkor már megtetted jócskán a kedves kis erdei utat s felértél a hegytetőre, melyről ha szétnézel, észre fogod venni, hogy térded önkéntelenül porba omlik.

Porba omlik a mindenek Alkotója előtt, mert annál szebb, bájosabb, elragadóbb s változatosabb képet nem láttál, mint ha innen egy tekintetet vetsz a zalai part poétikus hegyeire.

Ott áll veled szemben a „jóború” Badacsony, csapott tetejével; balra a Szigligeti várrom kandikál elő, némán beszélve a múlt szép idők letűnt századairól. Ott van a nyerges hátú Szent- György hegye, melynek bora vetekedik a Badacsonyéval. Badacsonytól jobbra láthatod a szabályos kúpalakú tóti hegyet, melynek tövében oly sok szép magyar nóta született meg, diadalmasan bódítva meg ezt a szép országot.

A pompás kép keretébe méltán sorakozik a Kisfaludy megénekelte Csobáncvár, a gulácsi hegy s a távol kékjében a halápi domb. Gőzkocsiról, gőzhajóról is bámulatra méltó ez a kép, de sehonnan úgy, mint innen.

Fonyód különben maga is erősen rajta van, hogy egy régi mondás értelmét megváltoztassa, mely szerint Somogyból Zala szép. Zalában az Isten keze dolgozott, a Somogyság embererővel iparkodik megteremteni, amit a természet tőle megvont. S e tekintetben bizony nekünk sok okulni valót nyújt. Fonyód egészen fiatal fürdőtelep, mégis 3 vendéglő versenyez egymással a fürdővendégek javára; mégis van fürdőigazgatósága, melynek körültekintő gondossága úton- útfélen szembe tűnik; mégis van vízvezetéke, mely az állomás meletti kútból látja el a közönséget kitűnő jó vízzel. A teniszpályát, az okosan szabályozott fiáker díjt meg sem említem. Mikor mindezt a sok népet együtt láttam, mintha csak azt hallottam volna: ti zalaiak, haladjatok rohamosabb léptekkel, mert bizony Isten elmaradtok! Ami egyébként máris igaz!
Tihanyi Barna

(forrás:Fonyódi Elektronikus Könyvtár)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.