Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balatoni múltidézés, egy kis történelem Bélatelepről és a déli partról....

2011.05.26

A déli part egyik - nekem legalábbis - érdekes és nagyon szép része Fonyódot (Fenyves felé) elhagyva, a 7 -es úton a magaspart alatt - ahogy az út a Balaton parton halad, majd elérjük a bélatelepi vasútállomást, és annak környékét. Valami nagyon "múltszag" érződik itt, valahogy ösztönösen érezni lehet, hogy nagy dolgok történtek a múltban, ami igencsak meghatározó lehetett a Balaton déli part közkedveltségének kialakulásában.

(Az pedig csak hab a tortán, hogy talán innen van az egyik legszebb panoráma az északi part, a Tapolcai medence tanúhegyeire.)


Végeztem némi kutatómunkát a tárgykörben, és találtam néhány nagyon érdekes cikket, írást és fotót.

A bélatelepi vasútállomással kezdeném.

"A mai bélatelepi állomás helyén egykor volt bakterház örökre beírta magát Fonyód történetébe, hiszen az 1880-as évektől kezdődően itt zajlott Fonyód tulajdonképpeni fürdőélete „a maga vadságában és elhanyagoltságában akkoriban annyira hangulatos Balaton partján”. A Lengyeltótiból kiránduló uradalmi jószágigazgató és családja, valamint a velük tartó értelmiségiek kibérelték az épületet Novosánszky Mihálytól, aki az őrházban lakott feleségével. „Az őrház szobácskája volt a fürdőkabin, az előtte elterülő, árnyas fákkal szegélyezett terecske pedig - hol egy bevert, hosszú faasztal állott, - a fürdés utáni étkezőhely” - tudjuk meg egy korabeli beszámolóból.
A bélatelepi vasútállomás mind a mai napig a Balaton-part egyik legszebb, eredeti állapotában megmaradt állomásépülete. 1928-ban épült az egyemeletes, nyugati oldalán tetőteraszos kiképzésű, részben alápincézett, terméskő lábazatú épület, amelynek emeletén lakás helyezkedik el.
Az állomás falán – Fonyód-Bélatelep létesülése után 50 évvel, 1944. augusztusában – emléktáblát helyeztek el. „E félszázados évforduló alkalmából Bélatelep Közönsége, az ősvillatulajdonosok, a fonyódi ősfürdőzők és ezek leszármazottjai a mai bélatelepi állomás épületén, amelynek helyén az egykori 103-as számú vasúti őrház állott egy emléktáblát és a régi fonyódi időkre vonatkozó dokumentumokat helyez el.” – állt az egykori meghívóban.
A tábla szövege: „Ennek az állomási épületnek helyén állott az egykori Déli Vasút Társaság 103-számú őrháza., amely központja volt a Bélatelep létesülése előtti időszak Fonyód fürdői és társadalmi életének, ahonnét Bélatelep létesítésének eszméje is kiindult. Ezt az emléktáblát hálás emlékezésük jeléül Bélatelep alapításának 50 éves évfordulója alkalmából Bélatelep közönsége, a fonyódi ősfürdőzők és ezek leszármazottjai állították az Úrnak 1944-ik esztendejében.”

 

(balatonfonyod.hu)

A továbbiakban egy cikket szeretnék közreadni a Balatoni Kurír, 1943. július 29- i számából, annak teljes terjedelmében, kicsit hosszúnak tűnik (és ezért betűzök egy- egy saját fotómat a szövegbe) - ám annál érdekesebb...


Hogyan történt Fonyód-Bélatelep megalapítása

Lapunk f. hó 15-i számában röviden megemlékeztünk arról, hogy Siófokkal egyidőben Fonyód-Bélatelep az idén ünnepelheti megalapításának félévszázados jubileumát. Ezzel kapcsolatban vitéz Szaplonczay László ny. huszárezredes úrtól, a nagyérdemű lapító, dr. Szaplonczay Manó fiától érdekes levelet kaptunk, mely úgyszólván a balatoni kultúra egyik értékes dokumentumának tekinthető és ezért azt teljes szövegében, alantiakban adjuk át lapunk olvasóközönségének.

„Édesatyám, dr. Szaplonczay Manó 1882-ben került a somogymegyei Marcaliba, mint orvos. Ekkor ismerte meg a közeli Balatont, amelynek lelkes rajongója lett, nemcsak mint természetimádó, de mint orvos is felismerve annak szépségeit és különösen a gyermekekre vonatkozó gyógyító hatását. Családját minden évben, míg Marcaliban lakott. Balatonberényben és Balatonkeresztúron nyaraltatta, ahol természetesen akkor még csak a parasztházak „tisztaszobái” voltak erre alkalmasak. Így történt, hogy amint a család szaporodott, már nem is egy, de két házban bérelt lakást. Édesatyám 1891-ben lett Somogy vármegye főorvosa, amikor is Kaposvárra költöztünk. Ekkor már Berény és Keresztúr távol volt tőlünk és nyaralásra a közelebbi Balatonboglárt választotta, hol 1892 és 1893-ban a nyarat töltöttük. Innen csinált édesatyám családjával és Lengyeltótiban lakó atyafiaival: dr. Berzsenyi Sándor körorvossal És Berzsenyi Gerő ügyvéddel, valamint ezek barátaira gyakorta Fonyódra kirándulásokat, elsősorban azért, hogy a lengyeltótiakkal, akiknek ez volt a kedvenc kirándulóhelye, találkozzék. A jelenlegi bélatelepi vasútállomás, amely akkor még csak a 103. sz. vasúti őrház volt, volt a lengyeltótiak kirándulásainak a célpontja, ahol az őrházat használták fürdőkabinul, annak a tornácán pedig étkeztek és tarokkoztak, ha a fonyódi hegyen levő erdőt megjárva és megfürödve szieztáztak.


Az erdő, melyben jelenleg a bélatelepi villák állanak, akkor még birkalegelő volt, így tehát nem annyira az erdő vonzotta a kirándulókat, mint inkább a Várhegyről kitáruló és az egész Balatonparton egyedülálló kilátás. Ez páratlan panoráma és a 103. sz. őrháznál levő fürdőlehetőség, hol nem is kellett kilométernyire begyalogolni a vízbe, hogy az ember rendesen megfürödhessen, hanem a felnőttek- mindjárt kötésig való vizet találtak, de emellett a gyermekeknek is volt megfelelő mélységű fürdőhelye, terelte atyám figyelmét erre a helyre és érlelte benne azt a gondolatot, hogy itt egy nyaralótelepet kellene létesíteni.

A fonyódi hegyen levő erdő gróf Zichy Béla tulajdona volt, s ezért, hogy a tervből való lehessen, előbb az ő hozzájárulását kellett megszerezni. Ez azonban nem ment simán, mert a gróf állandóan Párizsban tartózkodott, gazdatisztjei pedig hallani sem akartak arról, hogy ők nyaralókkal való bajokat vegyenek a nyakukba. Atyámnak azonban mégis csak sikerült a gróffal érintkezést találnia és az erdő egy részének nyaralók építéséhez való felparcellázásához hozzájárulását- nemcsak megszereznie, de vele olyan megállapodást is kötnie, hogy a fonyódi uradalom elvállalta a nyaralók tejjel, vajjal és zöldségneműekkel való ellátását is. Ennek megtörténte után össze kellett hozni a társaságot, telkek átvételére. Ez is nehezen ment, tekintve hogy akkor még Kaposvár és Fonyód között nem volt vasúti összeköttetés, tehát Ercsin kellett a kb. 60 km-es utat megtenni. Ennek dacára, mint első alapítókat, sikerült atyámnak kaposvári baráti köréből összehozni annyi résztvevőt, hogy a komoly munka is megindulhatott,1893-ban. Első társai voltak: Vaszary János ügyvéd, Krizamich József ügyvéd, Falu József ügyész, dr. Szigethy Gyula János orvos, özv. Fally Hugóné, atyám elődjének özvegye, Chernel Gyula földbirtokos, Duhon Lajos szigetvári ügyvéd, Krasznai Miklós pécsi ügyvéd, Szekeres József nagykanizsai orvos.- Ezenkívül voltak még mások is, akik azonban rövidesen vagy visszaléptek, vagy továbbadták telkeiket. Ennyi komoly vállalkozó is elég volt azonban ahhoz hogy a terv valóra válhassék.

 

Ahhoz, hogy az építkezések is megkezdődhessenek, elsősorban is vízre volt szükség, amihez meg kellett a vízvezetéket építeni. Ez 1894-ben el is készült és egyidőben felépült édesatyám villája, amelybe már 1895-ben be is költöztünk. E nyáron épült azután a fent említettek villáinak legnagyobb része, úgy, hogy1896-ban már egész kis társaság volt együtt, viszont 1894-ben csak mi egyedül nyaraltunk még ott és a faluban bérelt néhány későbbi villatulajdonos lakást, onnan figyelve nyaralója felépülését. 1896-ban atyám néhány pesti barátját is sikerült csatlakozásra bírnia, így Lippich Elek min. tanácsost, Náray-Szabó min. tanácsost, Csorba József min. tanácsost és Bolváry Zahn Dénest. Ezek is gyorsan építkeztek, úgyhogy 1894-1900-ig terjedő időben a mostani Bélatelep, mely elnevezését a volt gavalléros tulajdonos után nyerte, -mai formájában már majdnem ki is alakult. Az építkezések ideje alatt a villák előtti teret atyám, ki a telep első igazgatója lett, Schilmann kaposvári kertésszel parkíroztatta. Ehhez ültetett díszfák legnagyobb része gróf Zichy Béla lengyeltóti faiskolájából adományoztatott és bizony a mai terebélyes díszfák és égbenyúló fenyőket látva, senki sem hinné, hogy ott valamikor, -50 évvel ezelőtt- juhok által lelegelt kopár erdő, vagy kiégett legelő volt.

A fürdőkabinok a 103-as őrháznál állíttattak fel. Jó ideig ez egy vízben cölöpökön álló U-lakú faépítmény volt, minden villához 1-1 kabinnal és egy váróteremmel. A fürdőházhoz hídon kellett bejárni. Minden kabinnak két ajtaja volt, és amíg a nők csak a belső ajtón közlekedhettek és csak a belső vízben fürödhettek, addig a férfiak csak a kifelé nyíló ajtókat használhatták és csak a külső vízben fürödhettek. Nők és férfiak még a vízben sem találkozhattak és persze a mai strandolásról szó sem lehetett. Ezt a faalkotmányt minden ősszel ki kellett emelni és tavasszal újból felállítani, ami igen nagy költséggel járván és ezért-egyben haladva is a korral,- épült meg az 1900-as években a mai fürdőház. A Bélatelepen levő Sirály szállodát emlékezetem szerint 1900-ban (1905-ben) a gróf építtette és adta bérbe arra alkalmas vendéglősnek. Az építés ideje a szálloda homlokzatán található. A bélatelepi nyaralók családias közösségben éltek. Együtt szórakoztak és egész nap együtt voltak. Atyám villája volt a legtávolabb fekvő a fürdő felé, így mikor mi délelőtt 10-11 óra között megindultunk fürdeni,- minden villába bekiabáltunk és azok lakói csatlakoztak. A hazamenetel is körülbelül együtt történt. Ellátásunkról az uradalom gondoskodott, amelynek embere minden este felvette a másnapra szóló rendelést minden villában és azt másnap kihordták, házhoz szállították, kezdve a jégtől a petrezselyemig. Húst a faluban nyíló mészárszékben vásároltunk, ahol rövidesen több fűszerkereskedés is létesült. Patriarkális és kedves idők voltak ezek. Száműzve volt minden fényűzés, minden nyerészkedés és aki ott nyaralt, igaz pihenést és üdülést talált. Fonyódnak, illetve Bélatelepnek akkor még sem vasútállomás, sem kikötője nem volt. A postát Boglárról hozta gyalogpostás, ha pedig Zalába akartunk kirándulni, akkor evezős halászcsónakok vittek minket Badacsonyba, Szigligetbe, Boglárra pedig nem egyszer gyalogosan rándult át az, ki templomba kívánkozott, vagy- zsidót akart látni, amikből Bélatelepen egy sem volt található. A Kaposvár- fonyódi vasút megnyílásával, ami emlékezetem szerint az 1900-as évek elején történt (1896-ban) vette kezdetét Fonyód fellendülése és akkor alakult meg Sándortelep a falu keleti csücskén, valamint az évről-évre gyarapodó falusi lakosság is alakította viskóit, úgy, hogy azokban nyárára nyaralókat fogadhasson be. Fonyód község maga kicsi és szegény halászfalucska volt 50 évvel ezelőtt, ahol még jól emlékszem- mint máshol a kukoricát- úgy szárították fonalra fűzve az ereszek alatt a balatoni heringet- a gardát. Ma Fonyód tehetős és jómódú, megelégedett családok lakóhelye, amit a nyaralóknak köszönhet, még abban a vonatkozásban is, hogy a világtól való elzárkózása megszűnt, mert a Kaposvár- fonyódi vasút eszméjét is atyám vetette fel és agitált addig mellette az érdekelt községben és birtokosoknál és járt el a megfelelő helyeken, míg az valóra is vált. Ugyancsak a vasút megnyitásával egyidőben nyílott meg a vasútállomás közelében levő, ma Drechsler szálloda (1897-ben), amit emlékezetem szerint, Déli Vasút építtetett, ugyancsak atyám közbenjárására. Ennek első bérlője a dombóvári híres Vadkerty család volt. Rövidesen a vasútmegnyitás után megépült a fonyódi kikötő is, ami lehetővé tette Somogynak Zalával való rövidebb összeköttetését, a jégmentes hónapokban, és azt, hogy kirándulók útbaejthessék Fonyódot, azt mindjobban megkedveljék és további fejlődését biztosítsák. Ma már boglártól Máriatelepig, sőt azon is túl, majdnem összefüggő villasor áll a Balaton mentén, aminek azonban a gyöngye mégis csak Bélatelep, amely magábazárkózva kiemelkedik ebből a sorból, hirdetve néhány lelkes és akadálytól vissza nem riadó ember akaraterejét. De hol vannak ma már ezek az első telepesek? Bizony elmúltak és ma már valamennyien porrá váltak. 1916. szeptember 3-án atyám is elhalt és kívánsága szerint a Bélatelep feletti erdőben van eltemetve.

Az egyenes leszármazottak közül ma már csak kevesen bírják a szülők hajdani tanyáját. Eredeti családi kézen van még a Szaplonczay villa, a Szigethy Gyula villa, a Wollenhofer villa, a Depold és a Dubon villa. A többi már gazdát cserélt. Az új villatulajdonosok közül a legrégibb Ripka Ferenc ny. főpolgármester, aki ma a bélatelepi fürdőegyesület elnöke és annak igazgatásában atyám utóda. Nála megvannak a hiteles és dátumszerű adatok, jegyzőkönyvek, amik vagy megerősíthetik, vagy helyesbíthetik az én visszaemlékezéseimet, amelyek a legrégibb időkre nézve nekem gyermekkori emlékeim és a felnőttek beszélgetéseit hallgatva, a lehetőséghez képest híven igyekeztem azokat visszaadni, még megjegyezve azt, hogy Balatonfüred és Siófok kivételével- Fonyód-Bélatelep volt az első nyaralójellegű település, mert Földvár, Szemes, Lelle, stb. mind azután és mondhatná, Bélatelepet utánozva alakult meg…”

 

Eddig tart őméltóságának a fiúi kegyelet diktálta, s a Balatonkultusz hagyományinak őrzésére irányuló fontos és jellemző közleménye, amely nemhogy „hosszas előadásával nem volt terhünkre”, mint az író szerényen megjegyzi, hanem ellenkezőleg, hálás köszönettel tartozik érte a Balaton érdeklődő közönsége, amiért az érdekes adatokat a feledéstől megmentette. Kupa herceg fonyódi váromladéka közelében pedig megbékélten pihen nagy művének befejezése után a lelkes alapító, dr. Szaplonczay Manó és síri álmaihoz örök szent zsolozsmát dalol a Balaton hullámainak kara… Dr. Margittay Rikárd

 

(konyvtar.fonyod.hu)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.