Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy régi kép - Telkibányán

2008.03.28
A múlt század nyolcvanas éveinek elején, nyaranta megindultam a barátaimmal az Északi - középhegységbe, hátizsákos - ahol elér az este minket - elér - túrázásokra. Szép helyeken jártunk, nagyszerű embereket megismerve kis hazánk e szegletében.
 

Kép

...ilyenek voltunk...vadak és jók...

Sárospatakról - Regécen - Boldogkőváralján át a Hernádig a középső Zemplént, majd Füzérről - a Hernádig az északit keresztül - kasul átjárva, és végül Gyöngyöstől - Sirokig a Mátrát, majd onnan tovább Szarvaskő - Bélapátfalva - fel Aggtelekre - Jósvafőre - az egész Abaúj megyén keresztül újra csak a Hernádig történő bakancsos - csővázas - csodálatos, nagyon szabadonélős, forrásbanfürdős, kocsmákat is útbaejtős nagyszerű dolgok voltak ezek. 

Nagyjából az országos Kék - túra útvonalat követtük, de nem mindenhol, és egyik ilyen volt a Telkibányát érintő kitérőnk is. Amadévár... Kutyaszorító ... Kőkapu ... Nagy-Milic... HolIóháza, Mátyás király kútja... Dorgói-fenyves... Pengőkő, Bohó-rét - mind egy-egy gyöngyszeme a Zempléni-hegységnek. Ezeket bizony végigéltük, megláttuk és megcsodáltuk. Telkibányára pedig a Kőkaputól - a nagy vízválasztó gerincen és a Kutyaszorítón keresztül estünk be, estére kelve. Letáboroztunk az ott tartózkodó vándortábor szomszédságában és mivel igen fárasztó nap volt mögöttünk - a Nagy-Milic alatt a László-tanyán éjszakáztunk előzőleg - csak némi kultúrprogramra volt érkezésünk az egyik helyi kocsmában, kicsit elsörözgetve - akklimatizálódásképpen. A következő nap a településen tengtünk - lengtünk, megnézve a falu kopjafás temetőjét, a bányászati múzeumot, a patakot, meg mindent. Közben a faluban sétálva találkoztunk a kopjafák készítőjével, megnéztük a műhelyét, beavatott minket a "lélekhajó" készítésének rejtelmeibe is. Legnagyobb bánata az volt a mi emberünknek - látva nagy érdeklődésünket - hogy nem volt követője, ki továbbvinné e nagyszerű szakmát.

Nekem, akkor és ott olyan, de olyan nagy kedvem lett volna beállni hozzá inasnak, kitanulni - továbbvinni ezt az ősi mesterséget, letelepedni - folytatni, őrizni azt a hagyományt.
Aztán valamiért mégsem maradtam ott, pedig megtehettem volna... Talán, mert akkor én egy másik - szintén ősi mesterséget készültem elsajátítani. Pedig azt, ott is megtehettem volna, hiszen az "Aranygombos Telkibánya" is alkalmas lett volna arra nagyon - nagyon. ... és azóta sem jártam arra. Bennem - nekem Telkibánya ez marad mindig, egy emlék foszlánya... egy nagy dolog, a szép idők, szép emlékéből...
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.