Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hegy, ahol az ördög is járt

2008.02.24

Szársomlyóra nem csak a gazdag és ritka növényvilág miatt érdemes ellátogatni, hanem maga a hegy szép és érdekes látványa miatt is, amely túlzás nélkül élő földtörténeti könyvnek is nevezhető. A hegy már messziről is igen látványos, mert bár alig több mint 400 méter magas, hirtelen, ékszerűen emelkedik ki a Dráva-síkságból.

A hegytetőre a déli oldalon található nagyharsányi szoborparktól induló ösvényen juthatunk fel (az ösvény szintén csak engedéllyel járható). Már itt érdemes megállnunk egy pillanatra és szemügyre vennünk a felhagyott bányaudvart, ahol az 1960-as évek óta a szobrászok természet ihlette kőszobrokat faragtak és hagytak a helyszínen.

A látogató számára rögtön szembetűnnek a bánya falában látható hatalmas, ferde rétegek. A hegységet felépítő mészkő mintegy 145-65 millió évvel ezelőtt (a mezozoikumban) a tengerfenéken rakódott le, majd a kéregmozgások hatására az egykor vízszintes rétegek kibillentek: ezeket látjuk ma ferdén a bányafalon. A kibillenés révén jobbról balra, vagyis északról dél felé fiatalodnak a rétegek: ami egykor a tengerben előbb rakódott le, vagyis alul volt, azok a rétegek találhatók most az északi oldalon, a bányaudvar bejáratától nézve jobb kéz felől; a fiatalabb, később lerakódott tengeri üledék pedig a déli oldalon, vagyis bal kéz felől húzódik.

A mészkő a hegygerincen kisebb-nagyobb foltokban a felszínre bukkan. A kopár kőzet felszínét igen látványos hosszú barázdák, kisebb nagyobb kerekded mélyedések szabdalják, amelyeket a víz oldott ki. Ezeket karroknak, karrmezőnek nevezik, de ennél beszédesebb a népi nevük: ördögszántás. Az ördögszántás vagy ördögbarázda kialakulásának „történetét” számos helyi legenda őrzi.

 

Hazánkban csak itt található magyar kikerics, kétforintosunk címernövénye.
A legközismertebb virágunk a magyar kikerics lehetne, amennyiben figyelembe vesszük, hogy naponta hányan és hányszor fizetnek kétforintossal. Ám gyanítom, sokan nem tanulmányozták apró részleteiben, ezt a miniatűr érménket, (aki eddig elmulasztotta, márciusig még pótolhatja!), de azok közül is, akik jól megszemlélték, kevesen tippelnének rögtön a magyar kikericsre. Nem is csoda, hiszen nem ez a legismertebb kikericsünk, hazánkban is csak egyetlen, kis területen fordul elő.

A magyar kikerics (Colchicum hungaricum) a Villányi-hegység keleti részén, a fokozottan védett Szársomlyó déli lejtőin virágzik. Már jóval a legismertebb tavaszköszöntő virágunk, a hóvirág előtt megjelenik: apró 4-10 centiméteres fehér, rózsaszínű vagy lilás virágai a területre jellemző mediterrán hatás miatt decembertől márciusig díszítik a hegyoldalt. Több mint százezer tő található itt.

A magyar kikerics nevével ellentétben nem bennszülött faj, hanem a Balkán-félszigetről származik, de jelenleg összesen csak két populációja ismert egész Kelet-Közép-Európában, ebből az egyik hazánkban van.

Mérges szépség

Habár apró mérete, és egyszerű megjelenése miatt igen megkapó növény, a többi kikericshez hasonlóan, ez is mérgező. Ezt a tulajdonságot tükrözi népi nevük is, hiszen a kikericseket a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc név mellett gyakran kutyadöglesztőnek is nevezték. A legelő állatok azonban „felismerik”, és elkerülik a kikericset.

A Szársomlyó azonban nem csak a magyar kikericcsel büszkélkedhet. Ezen az alig több mint 200 hektáros területen eddig összesen 75 védett növényt írtak le, ebből öt fokozottan védett, és négy csak itt található meg hazánkban. A terület fokozottan védett, csak a Duna-Dráva Nemzeti Park engedélyével látogatható.

Az elmúlt hetek enyhe időjárásának köszönhetően nem csak a kikerics, de a hóvirág is nagy tömegben nyílik a hegyen. A hegy északi oldalát borító még kopár erdő aljnövényzetében pedig egy érdekes örökzöld, szintén védett növényünkre is rábukkanhatunk: a szúrós csodabogyóra (Ruscus aculeatus). Ez a szúrós levelű (a növény levélnek látszó része valójában módosult szár) növény látványos piros termése október-novemberre érik be, de kis szerencsével még februárban is láthatunk egy-két messziről virító bogyót a bokrokon.

A szúrós csodabogyó néhány évtizeddel ezelőtt nagyon népszerű volt a virágkötészetben. Védetté nyilvánítását is az indokolta, hogy hatalmas tömegben gyűjtötték vadon élő példányait. Régen ételként is fogyasztották a gyökerét, erre utal a népies elnevezése, a spárgatövis.

forrás: © National Geographic Online

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.