Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdélyben járva

2007.10.25

 

KépA történés előzményei .

Anyai nagyszüleim 1939 - ban Erdélyből települtek át Magyarországra. Nagyapám Miklóslakán, nagyanyám Székelykocsárdon született. Gyermekkoromban nagyszüleim sokat meséltek az ottani életükről,az ott élő emberekről, a vidékről, a Marosról és az Aranyosról, nagy árvizekről... és én megpróbáltam elképzelni milyen is lehetett...

Ezen a gondolati síkon maradt Erdély, a Marosmente sokáig. A rokonság persze ott élt, a kapcsolatot nem tartottuk, hír elvétve jött... tavaly nyáron levél érkezett Marosújvárról... látni kellene egymást...

2007. augusztus 20-án édesanyámmal és kisebbik lányommal útrakeltünk rokonlátogatásra. Szalonta - Nagyvárad - Király-hágó - Kolozsvár - Torda - Felvinc útvonalon értük el Marosújvárt.

Ocna Mures - Marosújvár

A városba a Maros-hídon áthaladva szinte "beszakad" az utazó, első látványosság a szódagyár, vas fúrótornyokkal, düledező épületekkel, mint egy háborús övezet. A gyár mellett a régi városi sósfürdő - szanatórium széteső, elhagyott épülete, nagyon lehangoló látványa megdöbbentett. Mellette a városi park, falatnyi játszótérrel, a város főutcája az én baranyai szememnek túl szélesnek és nagyon rendezetlennek tűnt.  Valami kimondhatatlan csalódottságot éreztem, nem ilyennek képzeltem el kisgyermekként. Az út felkapaszkodott a gyár fölötti dombtetőre -Felsőújvárott voltunk, célba értünk, ide jöttünk. A falu elején a szódagyári lakótelep, mint Komló vagy Oroszlány, vagy Pécs meszesi '50-es években épített munkásnegyede, színtelen négyemeletesekkel - 40°-os kánikulában izzadva a déli melegben. Kicsit tovább haladva megérkeztünk rokonainkhoz, a Maros feletti domb szélén egy régi kastély udvarházában épített társasházba.

Felsőújvárt...

 Rokonaink vártak minket aranyosan, kedvesen, étellel - itallal, ahogy illik. Némi pihenő után körülnéztünk, és ezt a kastélyt találtuk ott, no aztán itthon utánajártam, hogy ki fia - borjáé volt, hogy került oda és miért lett ilyen állapotja 2007-re, íme ezt a leírást találtam: ''Kép

.....Nagyenyedtől É-ra, a Marosmelléki dombvidék területén, az itt DNy-ra kanyargó Maros bal partja közelében fekszik Marosújvár (Ocna Mureş) település. Már a rómaiak ideje óta lakott volt, első okleveles említése 1202-ben történik “Uyuar” (Újvár) alakban. Nevéből ítélve, már ebben az időben is volt vára, melyről azonban közelebbi adataink nincsenek. A várat első ízben egy 1357-ben kelt oklevél említi, amikor a Kökényes – Radnót nemzetség birtokában volt, akiktől talán vétel útján az erdélyi püspök kezébe került. 1576-ban már Báthori Kristóf vajdáé, aki 1581-ben Gálfi Jánosra hagyta. Mikor a Báthori családban később viszály keletkezett, Báthori Zsigmond fejedelem Gálfi Jánost 1592-ben várkastélyában elfogatta, Huszt várába hurcoltatta, és 1593-ban lefejezték. Ezután a fejedelem Marosújvárt Bodoninak, Gálfi elveszejtőjének adományozta. Mihai Viteazul vajda 1599-ben a várat hívének, Mihálcsa bánnak adta, aki rövidesen elvesztette azt. Bethlen Gábor fejedelem 1620-ban Siményfalvi Székely Mózes árván született egyetlen fiának, ifj. Székely Mózesnek juttatta a várat, a várossal együtt. I. Apafi Mihály fejedelemsége alatt szerezte meg Mikes Mihály, és e család birtokolta még a 19. század közepén is. 1856-ban lett gróf Mikó Imre birtoka, aki a kastélyt helyreállíttatta és kijavíttatta, miután a barokk stílusban átalakított várkastély 1848-ban leégett. A középkori várból átalakított, romantikus stílusú várkastély egy dombon áll. Mai formáját az 1856-os újjáépítés során nyerte. Reneszánsz-barokk övezőfala előtt széles várárok húzódik. Egykori felvonóhidas kapuja ma is látható, igaz befalazva. Közelében egy román stílusú református templom romjai állnak. Források:Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 170-172. "

És bizony nagyon lerobbant állapotban van, közelébe menni nem is lehet, s talán nem is tanácsos, pedig gyönyörű helyen áll, ott a dombtető szélén és a sarok toronyfülkéből biztos pazar kilátás nyílhat a domb alatt, csendesen folyó Marosra. Az udvarában, már ami nincs bekerítve dróttal, egy román család él, onnan lehet kicsit jobban megnézni ezt a remek építményt. Működött itt a kastélykertben valaha egy pincészet is, mára az sem üzemel, csak egy - két elvadult gyümölcsfa és rózsalugas mutatja, hogy gondozott terület volt. Valahogy itt mintha megállt volna az idő?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Shade

(s@só admin, 2008.12.29 13:43)

Köszönöm a hasznos információkat - kiegészítőket. Igen a bányaomlásról hallottam, és a tókialakításról is. Azt tudtad, hogy még olajat is öntöttek bele anno? A nagyapám pedig mielőtt eljött onnan, a szódagyárban dolgozott. A fürdőfelújítást is említették ottjártunkkor a bátyáék. Szép lenne biztosan a parkkal együtt...Talán a román kormány kormány észreveszi a benne rejlő lehetőséget...
Örömmel venném, ha jelentkeznél privát, az emil címem az előző bejegyzésknél van.
üdv és köszönöm mégegyszer a lapomom tett látogatásod!

A vár

(Shade, 2008.12.28 20:44)

Én jártam már ott^^ nagyon szép kis hely, jó a levegő, sós és egészséges:P tanácsolom hogy aki tud az menjen el oda :D A szüleim is onnan származnak! A város alatt sóbánya volt, még a Rómaiak idejéből! Az omlott be, most 2 nagy tó áll a helyén! 180 méter mély
A kastély utoljára a Teleki családé volt! A borászat kb 90-ig működött és Szalai Dezső volt az ismert borász. Ha minden igaz, a fürdőt megcsinálják! van Újvárról pár régi képem! ha kell elküldöm! Kik a rokonaid?

saso63@gmail.com

(s@só admin, 2008.04.02 13:26)

Nagyon várom azt a holnapot... remélem jut belőle nekem is.

zsiahtfenator@yahoo.com

(PHAEDRA, 2008.04.02 12:56)

A pillanatnyiság az ,ami most van.Ez tényleg megállíthatja az Időt,de következik a holnap...

saso63@gmail.com

(s@só admin, 2008.04.02 09:59)

Nem csak kifogás, sokkal több, megírtam Neked.

zsiahtfenator@gmail.com

(PHAEDRA, 2008.04.02 00:04)

Megállt az Idő?Csak kifogás azért,hogy jobban rácsodálkozhassunk a múltra.Ami most még romokban áll,az csak pillanatnyiság,de kitűnően tolmácsolja a történelmet,melyet nem lehet levenni a műsorról,bármennyire is idézik a nemzeti mulasztások árnyait.