Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdély kincsei - Nyerges-tető

2008.05.25

A Nyerges - tető... Egyike Nagymagyarország azon történelmi emlékhelyeinek, amit fel kell keresnem, ha legközelébb Erdélyországba visz a jó sors. El kell vinnem ezeket a gondolatokat, emlékezve a '48-as magyar szabadságért vívott utolsó csatára.

Kedves székely ismerősöm Phaedra, nemrégiben arra járt, és "Itt más színű a zöld" - nek látva leírta és leképezte érzéseit. Gondolatait - engedelmével - bemutatom itt, íme:

"Ezen a vidéken hatalmasra nőnek az árnyak, a fenyők zöldebbek, mint máshol,
csillagokat szül az éj és az emberek hisznek egy balladában.

 

 

 Ott fönn a tetőn "kettétört szálfák" helyett kopjafák magasodnak.


Fölszabott földrögön
lelkiismeretet fércel a Ma
nem hallik más
csak falvak suttogása...

Ez már az élők földje.

Valamikor halomnyi szenvedés túrta,taszította e helyet.
Sorsot tanított.

 

Egymást vezessük a kitaposott úton...

Mi ébresztettük fel a hajnalt
és "csakazértis" kergettük a szelet,
hogy lepattanjon lelkünkről
egy abroncs,mely messze küldött
minket.

 

A múlt éjnek szórt pernyéit lesz , aki összegyűjtse..."

2008.05.02.
(ph)

_______________________

Kányádi Sándor Nyergestető c. versében így írta le 1965-ben:

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

__________________

Orbán Balázs gondolatai:

"Csík egy minden oldalról magas havasok által körülölelt és védett természetes erősség; oda bejutni bármely oldalról is bajos, s e bejutási pontok is olyanok, hogy azokat könnyen lehet védeni és elzárni. Ez elzártság, ezen természetileg való fedezés még nyiltabb, s folyamainak kifolyást engedő déli részen is megvan, mert itt is csak két könnyen védhető szoroson lehet oda behatolni. Ezen hadtanilag fontos bejáratok a tusnádi szoros és a nyergesi ut. A Nyerges ugyan nem szoros, hanem hegyvonal; de oly hegyhát, mely teljesen uralogja a Kászon felől oda vezető szük völgyet és a Nyerges keleti oldalán felvonuló egyedül lehetséges utat.

Csekély ide helyezett erő hadseregeket tudna feltartóztatni. S hogy a Nyerges hadtani fontosságát többször használták fel, arra történelmünkben több adatot találhatunk; - mert itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öcscsének seregét, ki a Martinuzzi és Petrovits összekoczczanása előidézte zavarokban a porta által küldetett Erdély feldulására...

Itt állottak meg a csíkiak 1660-ban, midőn a Háromszéket neroi kegyetlenséggel duló Barcsai Gábor közelge, Csíkot hasonló sorsra juttatni; innen izenték meg ezen hazafiui vérrel táplálkozó szörnynek, hogy ne közeledjék, mert ők utolsó emberig oltalmazni fogják határaikat, s mig közülök egy is él, oda be nem bocsátják. Ez elhatározott fellépés menté meg Csíkot a feldulástól...

És itt állott 1849-ki aug. 1-jén Tuzson János honvédezredes, ki Bem által Moldovában feledtetvén, esetlegesen éppen a szentgyörgyi csatavesztés után érkezett vissza Háromszékre, hol minden veszve lévén, ki csapatjával s néhány ágyuval Csík felé vette utját... a Nyergestetőn állitá fel fedett helyzetben ágyuit s elszánt honvédeit. A mitsem sejtő oroszok minden elővigyázat nélkül tömegesen nyomultak fel a meredeken emelkedő országuton, Tuzson bevárta lőtávolságra, s akkor kartács- tüzzel sepreté őket le... Végre találkozott egy kászoni oláh, ki a kozákokat mellékösvényeken bevezeté Szent-Márton felé Csíkba, s igy a nyergesi hadállás megkerülve, hátulról lévén fenyegetve, Tuzson kénytelen volt az eltiprott szabadság ezen utolsó győzelme után feladni hadállását, s a tusnádi szorosból elvonuló Gál Sándorral csatlakozva, a Mitácson átcsapni...

...mert e harczok nincsenek eredmény nélkül: azok erkölcsi nagyságuk egész fényében állnak a világ előtt, és a szent szabadság érdekében kiontott vér bizonynyal gyümölcsözni fog, s eredményes lesz, ha nem is a küzdőkre, de bizonnyal azok utódaira nézve."

 /források: karpatmedence360  és csendpillanat.blog/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

San-dor@gmx.net

(Szilveszter Sándor, 2014.03.09 08:02)

http://youtu.be/bjwp9-r0l6E

SZÁSZRÉGEN - ERDÉLY

(CZIMBALMOS ISTVÁN, 2012.11.27 09:17)

Tisztelet és Isten Áldása mindazoknak akik Isten igazából szeretik a szülöföldet.
Wass Albert szavaival üzenék minden igaz testvérnek....
,, Üzenem az otthoni háznak ne féljen
ha egyenlővé is teszik a földel,
mert nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog épitők,
és kiásák a fundamentumot,
és az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat,tetőt, és templomot. ,,

Isten Áldjon Mindekit