Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdély kincsei - A tordai sóbánya

2007.11.30

Kép  Torda várost és környékét járva, mint ahogy a Tordai - hasadékot, a nagymultú, szépen kialakított és rendben tartott Salinát - a tordai sóbánya múzeumot is látogassátok meg. Én megtettem - 2007 augusztusában - hatalmas élmény volt nekem bányászembernek, szakmai szemmel nézve is, de egyébként is minden arra járónak ajánlom. Meleg ruhát vigyetek magatokkal és szánjatok rá kb. két órát.  Könnyen járható és a bányajárást követően gazdagabbnak fogjátok érezni magatokat, a sós - hűvös - párás levegőben biztosan megérinti a ti lelketeket is a múlt, a régenvolt nagyszerű emberi teljesítményeit látva. 

 A tordai sóbánya különleges, és épségben megmaradt mementó, az erdélyi sóbányászat emlékeként. A bánya Torda város keleti részében - Kolozsvár felől érkezve könnyebben, Nagyenyed irányából kissé nehezebben, útmutató táblák híján, ezért esetleg többször meg kell állni érdeklődni - található.
 A bánya egyes részeit a Habsburg uralkodócsalád tagjairól nevezték el. Az 1600-as években három harang alakú, süvegbányát nyitottak az itteni domb tetejéről, ezekben fejtették a kősót a XIX. század elejéig, de a megnövekedett termelési - szállítási mélység miatt, az önköltségi ár oly magas lett, hogy az már a bánya bezárásával fenyegetett, ezért - 1854-ben Balázs Emil "bányanagy" tervei szerint készített - a sóbánya üregeit felfűzték egy, azt a várossal összekötő alagutra. Az alagutat úgy építették meg, hogy onnan síneken csillékben, majd szekerek segítségével lehessen szállítani a sót.
 Ez a nagyszerű bányászati megoldás aztán az elkövetkezendő majd' 80 évre új lendületet adott a tordai sóbányászatnak, de végül ez sem volt elegendő arra, hogy a sóbányászat itt gazdaságilag kifizetődő legyen, és a termelését 1932-ben megszüntették.

Bányajárás  

Kép A sóbánya fakapuján belépve egy 485 öl (920 m) hosszúságú, inkább pincéhez hasonlító alagútba, a Ferenc József galériába jutunk, ez a fővágat, a szállító alagút.   A vágat 526m hosszan földben halad és ezért félméter vastag kőfallal van biztosítva, de amikor beérkezik a sótelepbe, annak tömörsége és állékonysága miatt már nem szükséges a falazott alátámasztás, elmarad a biztosítás és az alagút szelvénye is megváltozik, a patkó alakról - négyszög keresztmetszetűre. A galéria falán szabályos távolságokra egy-egy számot láthatunk cirkalmasan kőbe vésve, pirosra festve, ezek jelölik, hogy a vágatban hányadik öl-hossznál vagyunk (1 öl = 1,89 m).

Kép

Érdekes ahogy a hang csengése is megváltozik, amikor a kővel kifalazott alagútból a sóban kivájt alagútba érünk. A kemény, és sima sófelületekről a hang élesebben verődik vissza.
 A vágatban valamikor kisnyomtávú bányavasút volt beépítve, ezeken vontatták ki a sóval megrakott csilléket. Most a kősó talpon sétálhatunk.1948 és 1992 között a galériát pedig sajtérlelő pincének - raktárnak használták.
 A bányában befelé haladva a Ferenc József galéria jobbra eltér, és egy mellékfolyosó vezet a II.József aknához, itt két terasz van kialakítva, fakorláttal lezárva - ez a visszhangok terme, melyet a harang alakú bánya kupolarészébe vágtak. Kép A II. József aknában különleges visszhangjelenséget tapasztalhatunk: már az átlagos hangerejű beszéd is zsongásszerű, ám a sötét fejtési üregbe kiáltott szót legalább 12–14-szeresen halljuk vissza. Egy csattanás pedig olyan hangot kelt, mintha egész sortüzet lőttek volna ki a közvetlen közelünkben.
 Miután jól kikiábáltad magad és kellően kiborzongtál a visszhangoktól, egy palánkon lévő faajtón át térhetünk vissza a Ferenc József galériába, majd pár méter után egy másik elágazáshoz érünk, amelyik egy nyolcszög alakú teremben található hatalmas "gépezethez" vezet. Ez volt tkp. az aknaszállítógép. Ezt - a máig minden részében eredeti darabokból álló - és fenyőgerendákból ácsolt szerkezetet körbe vezetett lovak hajtották - a lovak mély vájút tapostak a sótalpba a folyamatos körbenjárásban - és ezzel emelték ki a bányaüregekből a sóval rakott bőrzsákokat. A szerkezet fölötti aknában láthatóak a kerekek, amelyeken a szállítókötelek jártak.  A szomszédos teremben találjuk a géra, deszkából épített pódiumát, melyre a mélyből kihúzott sót emelték ki, hogy innen csillékbe tegyék, melyeket aztán a kisvasúti síneken toltak ki a bányából.
 A bányában minden fejtési tevékenységet kézi erővel, robbantás nélkül végeztek, s a maig napig láthatók a sófűrészek nyomai a falakon. Biztosításra, padozat építésre a sóbányában csak fenyőfaanyagot használtak, a gyantás fenyő bírja csak ezt a sós közeget, a faszerkezeteken és a falazatokon pedig vastagon kiválik a só.
 Visszatérve a Ferenc József galériába - majd továbbmenve, a bányászok "felolvasó"termébe érünk.Itt kezdték a műszakot minden munkanap elején és fejezték be a végén a bányászok,az itteni polcokon tartották szerszámaikat és világítóeszközeiket.

Kép

A terem egyik falába vájva egy kis kápolna van, amelyben sóból faragott oltárnál lehetett imádkozni. Ám a kommunista időkben, mint annyi mást, ezt is lerombolták, s ma csak egyszerű kis szentképek függenek a kápolna falán. A terem közepén egy szép, faragott gerendákból ácsolt lépcső vezet fel és le, a valamikori - dombtetőn álló bányaigazgatósági épületektől ezeken a lépcsőkön lehetett a legrövidebb úton lejutni a bányába. Mivel ezt a járatot szinte kizárólag csak a bánya vezetősége használta, ezért az urak lépcsőjének nevezték

Ezen a lépcsőn leereszkedve, az egy szinttel lentebb található hatalmas terasz mellvédjéről a szintén harang alakú Mária Terézia bányába pillanthatunk le. A terasszal szemben érdekes jelenség látható: a bánya tetejéből beszivárgó víz kioldotta sót, a sóval telített víz a bánya falán lefolyva kicsapódott - megfagyott, a sót pedig a falon hagyta.

 

Kép

Így keletkezett ez a csodaszép sóvízesés. A Mária Terézia bánya mélysége a süveg tetejétől az alján levő sóstóig 90 m, a külszíntől a bánya alja 112 m mélyen van. Összehasonlításképpen: Erdély legmagasabb templomtornya, a kolozsvári Szent Mihály templom a kereszttel együtt 80 m magas, tehát kényelmesen beférne a Mária Terézia bányába. A Mária Terézia bányaüreg teraszáról újabb emeletnyire egy keskeny, fakorláttal védett, gyilokjáróra hasonlító, függőfolyosóra érünk, ahonnan megdöbbentő, ugyanakkor lenyűgöző látványban lesz részünk: a Rudolf akna legfelső szintjéről pillanthatunk be az alattunk húzódó monumentális, szédítően hatalmas térre. A Rudolf akna mint egy hatalmas székesegyház, még hatalmasabb hajója, a hosszúsága 80 , szélessége 50 , magassága 40 m, felső harmada trapéz alakú, oldalfalai teljesen függőlegesek és 13 szintet kell keringve lelépdelni a fenyőfából ácsolt lépcsőházban a bánya talpára. Kép Majd minden emelet magasságában egy-egy évszámot látunk a sófalba vésve.  Ezek jelölik, hogy abban az esztendőben hol volt a bánya alsó szintje. A Rudolf aknából 1867 és 1932 között bányászták a sót.

 

  Az akna alján, kilépve a lépcsőházból, a talpra érve eltörpülünk, szinte sújt az üreg nagysága, érezzük, hogy mily kicsiny is az ember, és mégis milyen hatalmas dolgokat alkotott. Körbenézve, figyelmünket a mennyezeten függő sósztalaktitok vonják magukra. A beszivárgó talajvíz kioldva a sót hosszú sócsipkék formájában csapja ki a trapéz alakú tetőn. A sósztalaktitok akár a 3 m hosszúságot is elérhetik, de nem tudnak nagyobbra nőni, mert saját súlyuk alatt letörve a mélybe zuhannak, ezért a bánya talpán ez a terület le is van zárva - körbekerítve fenyőléc kerítéssel. Az akna összefüggő teret alkot a Mária Terézia bányával, a bányatalpon korláttal elkerített "lelátóról" lenézhetünk a Mária Terézia bánya alján tátongó üregbe, annak sötétjében lévő sóstóra, ami a felgyűlt bányavizek tározója.
 Visszakapaszkodunk a Rudolf akna tetejébe majd egy szűk lépcsősoron át térhetünk vissza a valamikori gyülekezőterembe. Innen a Ferenc József galérián továbbhaladva újabb terembe, a Gizella bányába érünk. Ez a bánya a Rudolf akna párja lett volna, de amikor elkezdték a kialakítását, felhagytak a sóbányászattal, így a Gizella bánya befejezetlen, durva falfelületeivel olyan hatást kelt, mintha bármelyik pillanatban folytatnák a bányászok a só kifejtését.

Kép

A Gizella bányánál véget is ér a sóbánya látogatható része. A Ferenc József galéria azonban továbbfolytatódik és elvezet a harmadik, harang alakú, Szent Antalról elnevezett bányához, ebben még 1862-ben felhagytak a sóbányászattal, mert a bánya 108 m mélységben levő talpán már csak homokkal keveredett sót találtak.

Aki pedig csak képeken nézné meg a Salinát, nos nekik itt egy képgaléria :)
 

 A tordai sóbányát - dacára annak, hogy csak az 1990-es évek elején nyitották meg a nagyközönség előtt, az elmúlt egy évtized alatt Torda és egyben Erdély egyik nagy turista látványosságaként kezdik emlegetni. A bejáratnál kultúrált pihenőhely, eső elől védő féltető fogad, a bánya előtti téren és utcán megfelelő nagyságú parkolóhely van kialakítva. Ezt az állandó 10C° körüli hőmérsékletű, 75–80% nedvességtartalmú, gyenge légmozgású - (0,02 - 0,2 m/s) sóbányát eddig is használták légúti betegségek kezelésére, a Rudolf-akna talpán labdázó, tollasozó, a Gizella bányában cselgáncsozni tanuló gyermekek, vagy csak padokon üldögélő, vagy sétálgató, gyógyulni vágyó felnőttek igazi szanatóriumi légkört varázsolnak ebbe a bányamúzeumba, a múlt és jelen közötti átjáróba.

A hírek szerint pedig a közelebbi vagy távolabbi jövőben, a Rudolf aknában egy koncertterem létrehozását tervezik...

_________________

Írtam ezt a bejegyzést 2007. novemberében, és ma, 2010. október 04 -én képes bizonyítékot kaptam Erdélyből, az akkori tervek megvalósításáról. Nézzétek itt: http://www.photoblog.com/erzsok/2010/10/04/tordai-sbnya.html

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

levis_4you@yahoo.com

(Lovász Attila, 2010.02.17 22:13)

A Tordai Sóbánya megújult. Most már a legmodernebb bánya Romániából. Új bejárata is van és ki van táblázva.

saso63@gmail.com

(s@só admin, 2008.04.02 09:12)

a parajdi bánya... igen, nekem egy terv, meg kell látnom, meg kell szagolnom levegőjét, szükségem van rá... de meglesz, addig megyek....

zsiahtfenator@gmail.com

(PHAEDRA, 2008.04.01 23:52)

Tudom ,hogy létezik ,de nem jártam a "Salinában"...viszont pótoltam a Parajdi sóbányában.