Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Csíkszentléleki hárs

2010.10.01
Szeretem a fákat! A fák - hiszem, hogy örökké élnek. Néha állva halnak meg, néha átalakulnak és meleget - vigasztalást adnak az embernek. Néha öncélúan csak elpusztítjuk őket, de leginkább jobb lenne nagy becsben tartani őket. Tudod: "Csak a fák nőnek fel az égig"!

 

A csíkszentléleki hárs
 

"A csíkszentléleki templom mellett őrködő hársfát valószínűleg az 1500-as évek elején ültették. Emberemlékezet óta magányos faként tartják számon, és nem léteznek feljegyzések arra vonatkozóan, hogy itt összefüggő erdőségek léteztek volna.
Magáról a fáról kevés információ maradt fenn. Törzsét egymásba rótt boronafák veszik körül, amelyeket eleink padok helyett használtak, és ősi szokás szerint itt tartották a falugyűléseket, itt beszélték meg a települést érintő fontos problémákat. Ez a hagyomány a mai napig fennmaradt, számos esetben még ma is itt szervezik meg a falugyűléseket, a fa alatt található padokra ülve.
Ez a hársfa szemtanúja lehetett az 1661-es tatárbetörésnek, amikor a portyázó hordák elpusztították a Bánátus-patak mellé települt középkori falut, szerencsére a templomot és annak környékét nem bántották. Néhány évtized múlva, az újabb tatárdúlás is elkerülte a falutól nem messze álló fát, de az 1694-es vérengzés emlékét őrzi a falu határában található Véreskép emlékmű, amelyről a néphit azt tartja, hogy az ellenséges golyó visszapattan róla, és megöli a támadót. Jelenleg az emlékmű tetején egy kőkereszt van, mely a templomot díszítette, amikor még nem volt tornya, és a torony építésekor helyezték át az emlékműre. A templom 1806-ban nyerte el mai formáját.
Az öreg hárs a falut sújtó természeti csapásokat is túlélte. 1717 májusától 1718 szeptemberéig szárazság volt, vagyis 17 hónapon keresztül nem esett az eső, sőt harmat sem volt, csak erős napsütés. Több tó, patak teljesen kiszáradt, ezért az itt élők kénytelenek voltak elmenekülni. A tartós szárazság a környék növényzetét is megviselte, sok fa kiszáradt, de a hársfa, amely valószínűleg már akkor mély gyökerekkel rendelkezett, átvészelte a szárazságot.
1854-ben, majd 1871-ben hatalmas jégverés érintette a települést, tönkretette a termést, és érintette a templom valamint a hársfa környékét is.
Az öreg hárs a domboldalon, szerencsés elhelyezkedése miatt számtalan olyan természeti csapást (pl. az 1864-es árvizet, több tűzvészt) túlélt, amely végzetesnek bizonyulhatott volna számára, ha a településhez közelebb áll. A fa fontos szimbóluma a környéknek, a helyi lakosság tiszteletén túl kivívta a szakhatóság figyelmét. 1992-ben természeti ritkasággá nyilvánították, és szerepel Hargita megye védett fáinak jegyzékén. E védelem és tisztelet eredményeként valószínűleg még sokáig fog őrködni a falu felett."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.