Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pécsi Kálvária...

2011.05.24

(fotók. s@so_20110524.)

cs történelmi belvárosa felett emelkedik a Kálvária-domb. A középkori városfal egykori északi kapuja közelében meredek lépcsősor vezet Krisztus szenvedéstörténetének emlékművéhez. A hely szakralitása és a lenyűgöző belvárosi panoráma megéri a fáradtságot. A hely első írásos említése 1272-ből származik, ebben a Kálvária-domb még Bertalan-hegy néven szerepel.

Feltehetően a XIII. században itt álló Corpus Christi kápolna helyén, a XVIII. század elején, a jezsuiták kezdeményezésére épültek a stációk, melyek a Megváltó szenvedésének tíz állomásáról emlékeztek meg. A jezsuita rend feloszlása után a Kálvária gondozását a városi plébánia vette át. Az 1812-1817 közötti időszakban a Kálvária-domb teljesen megváltozott. 1814-ben épült az egytornyú kápolna, mely az egyik legkorábbi klasszicista körtemplomunk. Az újjáépítés során a stációk száma az addigi tízről tizenkettőre emelkedett. Szintén ekkor készült a Szentsír-barlang is, benne a halott Krisztus szobrával. A XIX. század végi újabb felújítási munkálatok következtében a stációk száma tizennégyre nőtt, az addigi homokkő domborműveket öntöttvasra cserélték. A pécsi kálvária érdekessége, hogy a stációk sorrendje eltér a megszokottól, ugyanis nem alulról felfelé, átlósan következnek egymás után, hanem a nyugati oldalon kezdve haladnak felfelé, majd a kápolnát érintve, a keleti oldalon lefelé. Így az oltárkép, mely a szenvedéstörténet zárójelenete, a történeti sorrendet megszakítva a 7-es és a 8-as stáció közé ékelődik.
A II. Világháború után a kálvária vallási funkciója megszűnt. A folyamatos betörések és rongálások eredményeképp a kápolna vallási szertartások tartására alkalmatlanná vált. 1990-ben jött létre a Pécsi Kálvária Alapítvány, a Kálvária megmentésére. A folyamatos felújítási munkálatok eredményeképp a Kálvária-domb 1994-óta ismét a város büszkesége.

(pecs.hu)